Helló mizu?

 

Kedves Mindenki!

Pont ezzel a kérdéssel szokta a húgom kezdeni a Facebook beszélgetéseinket: "Hello mizu?".

Nos, két dologról tudok csak beszámolni irodalmi szempontból: Jól haladok az Üveggolyóval. Jelenleg a negyedik fejezetet írom, még egy biztosan lesz, de az sem kizárt, hogy kettő. Attól függ, hogy milyen sok lesz a szöveg, és hogy lehet értelmesen felbontani.

Nem tudom, mennyit olvastatok a témáról, én meglehetősen sokat: a lényeg, hogy kétféle írót és ennek a kettőnek bármilyen arányú átmenetét határozza meg manapság az irodalmi élet. Az egyik véglet a mérnök, a másik pedig a kertész. A mérnökre az jellemző, hogy hosszú időt tölt a tervezéssel, és ahogy halad az írással, a vázlatok egyre részletesebbek lesznek, majd megtelnek irodalommal. Az első olvasható kézirat már rögtön elég jó minőségű, kevesebb javítást igényel. A kertész fő tulajdonsága, hogy sokszor csak valami homályos elképzelése van, azonnal irodalmi szöveget ír, amit rendszeresen át- és átír, újraalkot. Akad olyan kertészíró, aki az egész addigi, sokszor sokszáz oldalas szövegét kidobja, mert például egy karakter fejlődése nem tetszik neki. Az első kézirat, ami már az egész történetet tartalmazza, még messze van a tökéletestől, sok javítási kör kell a végleges változathoz.

Én valahol a kettő között vagyok: általában vannak jegyzeteim, ábráim, terveim. Ez egy krimi sztori esetén például különösen fontos. Az is előfordult már, hogy bizonyos kulcsmondatokat, kulcsbeszélgetéseket is lejegyeztem. Általában a helyszínekről is jó előre valamiféle elképzeléseim vannak. A karakterek tulajdonságait is az írás előtt megálmodom, elég részletesen ismerem a szereplőimet még az írás előtt. Ám ahogyan leülök, és nekiállok a történetnek, az előre elhatározott dolgok rendre megdőlnek: nem egészen úgy alakul a történet, ahogyan előre elképzeltem, vagy a szereplőim nem úgy viselkednek, ahogyan előre megálmodtam. Ennek egyszerűen az az oka, hogy amint beleképzelem magam a kialakult helyzetbe, sokszor a logika és az adott szereplő pillanatnyi érzelmei más reakciót adnak ki, mint ahogy előre gondoltam. Ez a pillangó hatás elve miatt kihat a történet további részeire is esetenként átalakítva az eredeti elképzeléseimet. Nálam az első kézirat tele van irodalmi, helyesírási hibákkal, de logikai szempontból illetve szereplők szempontjából általában rendben van, és ha akad valamilyen probléma, inkább a részletekben, egyes bekezdésekben fordul elő, nem a nagy egészben.

Nos ez a magyarázat arra, hogy miért nem tudom megmondani, hogy az Üveggolyóból mennyi van vissza pontosan. Ha becsülni akarok: valamivel kevesebb, mint a fele. Jelenleg olyan 80 ezer leütés körüli a sztori hossza. Azért nem tudok pontos értéket sem írni, mert mindig előre beleírok a jegyzeteimből részeket, időnként kissé módosítva, amelyek iránymutatók saját magamnak, hogy pl. mi a következő lépése a nyomozásnak.

A másik hír: Profi szerkesztő dolgozik éppen a Samuel Baldwin detektívtörténetein, ha ő végzett, ismét eljön a kiadóvadászat-idény 😛 .