A szerzőről


Címszavakban 


  • Név: Gombos Péter / Peter Rivet
  • Születési idő: 1984. november vége
  • Végzettség: Biológus, ELTE 2013.
  • Programozóként dolgozik
  • Budapest mellett, egy faluban él feleségével és kisfiával 
  • 2013-ban alkotta meg Samuel Baldwint
  • 2021. márciusában lett kész a Samuel Baldwin detektívtörténetei
  • 2021. őszén jelent meg első novellája, a Kakukk
  • 2022. március 11-én jelent meg első regénye a Samuel Baldwin detektívtörténetei
  • 2023. május 13-án jelent meg második novellája, A hercegnő és a sárkány, amely 3. helyezett lett fantasy kategóriában.
  • Hobbi: olvasás, számítógépes játékok, csillagászat, biológia, filmek, sorozatok (ahogy ideje, családi élete engedi)
  • Kedvenc írói (a teljesség igénye nélkül): 
    - Sci-fi/fantasy/horror: J.K. Rowling, Isaac Asimov, J.R.R. Tolkien, George R.R. Martin, Stephen King, Frank Herbert, Horváth György
    - Történelmi: Robert Graves, Maurice Druon, Bernard Cronwell, T. H. White
    - Természettudomány: Gerald Durrell, David Attenborough, Csányi Vilmos
    - Humor: P. G. Wodehouse, Terry Pratchett, Douglas Adams
    - Krimi: Jo Nesbo, Agatha Christie, Arthur Conan Doyle
    - Szépirodalom: Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Petőfi Sándor

TL;DR 😉

Életrajz

Gombos Péter a rendes, polgári nevem, a Peter Rivet írói nevet volt kiadóm, az Arte Tenebrarum javaslatára vettem fel, első regényemet ezen a néven publikáltam.

1984. november végén születtem Pécsett, ahonnan Budapestre majd vidékre költöztünk. Édesanyám biológia - rajz tanár volt a nyugdíjazásáig, két fő szakterületén kívül - hosszú pályafutása alatt - a vidéki tanárhiány miatt tanított még történelmet, földrajzot, etikát és technikát. Engem is okított biológiára, rajzra és történelemre az általános iskolában, amikor ötödikes és hatodikos voltam. Apukám eredeti végettségét tekintve hajógépészmérnök, jelenleg logisztikusként dolgozik egy betonelem gyártó vállalatnál. Van egy húgom is, Sára, aki a képzőművészet, festészet irányába indult el, ő örökölte anyukám több generációs festő vérvonalát. Húgom is írogat, szerintem remek stílusa van, sajnos eddig nem jelent meg műve. Jelenleg Németországban él férjével és kislányaival, és pszichológiát tanul.

Mindig nagyon érdekelt a biológia, a történelem és a fantasztikus irodalom. Nehezen választottam irányt, ezért, habár biológia és irodalmi gimnáziumokba is felvettek, inkább egy emelt német nyelvű osztályba iratkoztam be. A középiskolai évek alatt az irodalom iránti érdeklődésem inkább hobbi lett, később kezdtem el ismét komolyabban foglalkozni vele. Érettségire már határozottan a biológia felé mozdultam el. Egészen a gimnázium végéig elég jó tanuló voltam, jó jegyeimet egyáltalán nem szorgalmamnak köszönhettem, hanem inkább annak, hogy mindent, ami érdekelt, percek alatt megtanultam már a tanórán. Az ELTE biológus szakjára nyertem felvételt 2003-ban, és itt kezdődött a nagyjából tíz évig tartó agóniám... Nem érdekelt annyira, lusta voltam nagyobb erőfeszítéseket tenni. Ha újra kezdhetném, azt hiszem, vagy nem az ELTE-re mennék, vagy sokkal jobban igyekeznék tanulással! Egyszer majdnem kirúgtak az egyetemről 2009-2010 körül, mert sokadjára vettem fel és buktam meg egy biokémia nevű eléggé brutális tárgyból. Ez volt a vízválasztó. El kellett döntenem, hogy mit is szeretnék az élettől. Dönthettem volna az egyetem elhagyásáról is, valami szakmát tanultam volna, aztán nekiállhattam volna dolgozni. Nem így tettem, hanem nekiduráltam magam. Nagyjából három évnyi tanulást összesen két évbe sűrítettem. Diplomamunkámat az Állatrendszertani- és Ökológiai Tanszéken írtam, a címe: A kullancs által terjesztett Encaphalitis vírus hatása kisemlősök viselkedésére és egyes ökológiai tényezőire. 2013. nyarán kaptam kézhez a diplomámat. Biológusként csak rövid ideig dolgoztam tudományos segédmunkatárs pozícióban az egyetem utolsó évében, illetve később, 2014-ben egy különböző vegyszerek kereskedelmével foglalkozó cégnél. Egy kissé zavar, hogy annyi időt és energiát öltem abba, hogy lediplomázzak, de valójában mégsem lettem biológus... Álmaim viszont vannak ezen a téren is, összeköthetném valahogy programozói tudásommal, ám ez még várat magára. Ötletekből sosincs hiány 😁.

2013. januárjában ismerkedtem meg feleségemmel, Orsival. 2013. nyarán költöztünk össze, hagytam el a szülői házat. Sokáig német nyelvű ügyfélszolgálatosként dolgoztam, majd hosszú, stresszes időszak következett, amikor hol volt egy kis munkám néhány hétig, hol hónapokig semmi. Megtanultam programozni, és ebben az időszakban alkottam meg Samuel Baldwint is. Egy-másfél év telt el ilyen ingatag körülmények között. Végül valamikor 2014. őszén felvettek egy szoftverfejlesztő céghez junior programozó pozícióba. Azóta több programozási nyelvvel, keretrendszerrel ismerkedtem meg, programozói pályám töretlen. Váltottam persze néhányszor munkahelyet, de szerencsére mindig jobb és jobb pozíciókba kerültem. Jelenleg teljes munkaidőben senior programozóként és mentorként dolgozom.

Orsi sokáig adatrögzítőként dolgozott, aztán pár éve sikerült elhelyezkednie grafikusként.

2016. szeptemberében házasodtunk össze, 2017. április elején született meg kisfiúnk. Jelenleg Budapest melett egy kis faluban lakunk.

Olvasásról, írásról

Mindig is szerettem olvasni. Kezdetben történelmi- és fantasztikus irodalmat olvastam szívesen, manapság már ez az érdeklődésem kiegészült a legkülönfélébb krimikkel, thrillerekkel és horrorral. Nagyon szívesen olvasnék többet is, sajnos azonban sokkal több mindennel foglalkozom, mint kellene, ezért nem jut erre a hobbimra elég idő. Majd alakul.

Mindenféle történeteket már akkor írtam, miután megtanultam az ABC-t, ezeket a meséket általában nem fejeztem be, vagy amelyeket be is fejeztem, sosem digitalizáltam, nem mutattam meg nagyközönségnek. Hetedik-nyolcadik osztályos koromban több novellát is írtam, ezek közül az egyiket adtam be az egyik gimnázium irodalom szakjára, mint előfelvételi, fel is vettek, de mint korábban említettem, végül nem ide mentem. Aztán az egyetem végéig csak néhány befejezetlen és talán egy késznek mondható művem akadt. Ezeket is mind kézzel írtam, sosem gépeltem be (pillanatnyilag azt sem tudom, hol vannak azok a füzetek, amelyekbe a történeteimet lejegyeztem 😆). Néhány verset is írtam, amelyeket eddig még sosem publikáltam. Főleg érzelmi traumák, általában szakítások hatását öntöttem rímekbe. Nem tartom kizártnak, hogy néhányat majd ezek közül megosztok ezen a felületen.

Végül 2012. nyarán érkezett az áttörés, ekkor kezdtem el gondolkodni egy olyan univerzumon, amelyben a sci-fi-t és a fantasy-t szerettem volna ötvözni. Ennek a világnak a fejlődéséről és az alapötletről egy másik cikkben írok részletesen. Több tíz oldal (lehet, hogy van az száz is) jegyzet született. Samuel Baldwint is ebbe a máig névtelen világba alkottam meg nem sokkal a diplomaosztóm után. Először egy hosszú történetet kezdtem el írni, amelynek Nyitány címet adtam. Ebben a történetben Samuel Baldwin már "nem mai gyerek". James Carter oldalán hosszú, bonyolult nyomozásba kezd egy politikai gyilkosság ügyében. A történet két és fél fejezetig jutott, nyolcvan egynéhány A4-es oldal terjedelemben. Már ebben a korai regény-kezdeményben is szerepelt Kornélia, Sam nagynénje, Jurij bácsi, Julie, az unokahúga, Lord Vulcanus, a volt mestere. Közben rengeteg további jegyzet is született az univerzumhoz, amelyeket a nemrég megjelent Samuel Baldwin detektívtörténeteihez is aktívan használtam. A Nyitányt végül elkaszáltam a bonyolultsága miatt. Be kellett látnom, hogy túl nagy fába vágtam a fejszém. Nem tartom azonban kizártnak, hogy egyszer majd kijavítom és befejezem. Eldöntöttem, hogy egy rövidebb regénnyel kellene kezdenem, így aztán nem sokkal az esküvőnk előtt belevágtam egy másik történetbe, amelynek a Pharos címet adtam. Ez a sztori egy biológiai fegyver, egy vírus elszabadulásáról szól, ugyanabban az univerzumban játszódik, amelyben a Samuel Baldwin történetek, habár nem a mágus-nyomozó főszereplésével. Ezt a regényt sem fejeztem be, és előre leszögezem: nem is fogom. Ugyanis komoly logikai hibába ütköztem, amelyre egy kedves író barátom hívta fel a figyelmemet. Közben több novellapályázaton is indultam, de sajnos egyik sem nyerte el a zsűri tetszését. Úgy tervezem, hogy ezeknek a novelláknak egy részét némi javítgatás után, szívesen közzéteszem ennek a blognak a felületén.

2018. elején kezdtem el írni a Samuel Baldwin detektívtörténeteit. Úgy tűnt, hogy az első részt belátható időn belül be tudom fejezni. Ennek végül Az első eset címet adtam. 2018. karácsonyán tettem le a billentyűzetet, és küldtem el néhány barátomnak, családtagomnak. Hónapokig javítgattam a történetet az észrevételeik alapján. Orsi (a feleségem) már az elején valahogy meglátta benne a fantáziát, teljes mellszélességgel támogatott már ekkor is. A tesztolvasóim azzal biztattak, hogy folytassam, mert nagyon jót találtam ki. Akár meg is lehetne jelentetni - ezt mondták. Az első rész, a maga hatvanegynéhány A4-es oldalával viszont kevésnek tűnt, egyik kiadó sem foglalkozott volna vele, így aztán nekiduráltam magam, és elkezdtem a második részt. Már ekkor úgy terveztem, hogy laza összefüggés lesz az első és a második között, együtt talán kiadható lesz. A Képhamisítók nyomában 2020. áprilisának végén készült el. A visszajelzések egyértelműen jók voltak, de még mindig nem mertem felvenni a kapcsolatot egyik kiadóval sem. Úgy éreztem, hogy ez még mindig kevés, befejezetlennel éreztem a teljes történetet. A harmadik rész, A biodóm rejtélye, 2021. márciusában született meg. Ezt a sztorit már az elejétől úgy terveztem, hogy bizonyos kérdésekre, amelyek az első és második részből maradhattak az olvasóban, megválaszolok. Bevontam több munkatársamat, ismerősömet, megmutattam szüleimnek, nagynénémnek is a történetet, miközben Orsi továbbra is lelkesen támogatott. Elhatároztuk, hogy ez a három így együtt már elég anyag egy első könyvhöz. Sokat javítottunk rajta a visszajelzések és újabb- és újabb olvasások után. 

2021. tavaszán történt aztán egy másik esemény is: az Arte Tenebrarum Könyvkiadó meghirtette az Új faj című horrorpályázatát. Írtam már korábban egy horrornovellát egy másik pályázatra, így nagyjából tisztában voltam azzal, hogy hogyan kell horrort írni. A biztonság kedvéért - jó biológus kutatóként - még egyszer beleástam magam a témába. Megszületett végül a Kakukk, amelyet sok-sok kör javítgatás után beadtam a pályázatra. Legnagyobb meglepetésemre beválogatták a legjobb 45 közé, egyre biztosabb voltam abban, hogy meg fog jelenni! Így is történt. A Kakukk az Új faj horrorantológia harmadik kötetében kapott helyet. 

Közben több kiadóval is felvettem a kapcsolatot a Samuel Baldwin detektívtörténetei ügyében. Legtöbbjük még csak nem is válaszolt. Aztán 2021. szeptemberében, nem sokkal a novellám megjelenése után, nagy levegőt vettem, és egy szép vasárnapon elküldtem az Arte Tenebrarum Kiadónak a regényem kéziratát és szinopszisát. Újabb meglepetésként már aznap este válaszoltak, hogy szívesen kiadnák a könyvemet. Végül 2022. március 11-én sok-sok munka után, meg is jelent első regényem, a Samuel Baldwin detektívtörténetei.

2022. júniusában az Arte Tenebrarum újabb fantasy és sci-fi novellapályázatot írt ki, amelyen úgy döntöttem, hogy indulok. Eredetileg erre a pályázatra készült el A hercegnő és a sárkány című novellám, de a kész művet sosem adtam be nekik. Ugyanebben a hónapban kezdtem el írni a Samuel Baldwin regények második részét is, a Nyomok a hóban -t.

2022. júliusának végén váratlanul megszűnt az Arte Tenebrarum Könyvkiadó. Ezt meglehetősen nagy érvágásként éltem meg az írói karrierem tekintetében. A Samuel Baldwin detektívtörténetei 151 értékesített példányszámával végül messze várakozáson felül teljesített.

2022. augusztusában és az ősszel egymás után tettem ki a blogomra az elkészült műveimet. Nekiálltam a Samuel Baldwin detektívtörténetei című regényem át- meg átjavításának, szerkesztésének. Így aztán ennek második részét egyelőre jegeltem nagyjából egyetlen elkészült fejezet után. Szeretnék új kiadót találni első könyvemnek. Idő közben, megihletve a sakkbajnokság körüli mizériától, eszembe jutott egy új Samuel Baldwin történet, amely a Samuel Baldwin detektívtörténetei - Csaló? címen 2023. elején jelent meg a Peter Rivet szerzői oldalon.

2023. márciusában véletlenül futottam bele az Irodalmi Rádió sci-fi, fantasy, horror novellapályázat hirdetésébe, amelyre beküldtem A hercegnő és a sárkány című művemet. Április végén kiderült, hogy a novella sikeresen szerepelt, és bekerült a Hívatlanok antológiába. Május 13-án elmentem a pályázat eredményhirdetésére, ahol legnagyobb meglepetésemre a mű fantasy kategóriában harmadik helyezett lett!

Lassan befejezzük a Samuel Baldwin detektívtörténetei javításait, kíváncsian várom, hogy mit hoz a közeljövő. Vajon sikerül új kiadót találnom? Folyt. köv.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a nagy helyzet?

Élek, még élek!

A Világvége 2.0 Dominója