A Föld sorsa

 

Ezen az oldalon a Föld hányattatott, sokak számára bizonyára szomorú sorsával és a Baldwin-univerzumban betöltött sokrétű szerepével foglalkozunk. Bemutatjuk továbbá a Kolonizációs Tanács és a Terran Köztársaság történetét is, hiszen ezek szorosan kapcsolódnak a Földhöz.

Ha netán nem tudod, kik azok a mágusok és egyáltalán milyen univerzumról értekezünk, itt találsz felvilágosítást.
A Baldwin-univerzum jelenlegi államairól ezen az oldalon olvashatsz tovább.
A Samuel Baldwin detektívtörténetei jelenében lakott bolygókról pedig errefelé lelsz több információt.

Tartalom:
1. A viharos XXI. század
2. A mágusok közbelépnek: a XXI. század vége felé
3. A Kolonizációs Tanács kora és az első gyarmatok: a XXII. század első fele
4. A Terran Köztársaság: 2160 - 2355
5. Forradalmi idők: 2355. tavasza és nyara
6. A köztársaság bukása és pusztulás: 2355. ősz, tél
7. Újjáépítés: 2550-től
8. A végső magyarázat

Összefoglaló (előre szólok, ez sem lesz rövid 😁):
- A XXI. században a mi jelenünkben, a bőrünkön, környezetünkben érzett események folytatódtak: klímaváltozás, egyenlőtlen élelmiszer elosztás, túlnépesedés,  járványok, egyre komolyabb és pusztítóbb háborúk. Az emberiség gyorsuló tempóban száguldott önmaga megsemmisítése felé.
- A XXI. század utolsó harmadában nyilvánvalóvá vált: az emberi civilizációnak nem maradt ötven éve a megsemmisülésig. Ezt a katasztrófát a térmágusok fellépése hárította el: az ENSZ kezébe adták a gyarmatosítás lehetőségét.
- A XXI. század végén megalakult az ENSZ Kolonizációs Tanácsa (KT) és megépítették az első gyarmatosító űrhajókat.
- A XXII. században megalapították az első kolóniákat, ahová a KT a túlnépesedés elleni programja keretében milliószámra küldött embereket (munkaerőt ételért és nyersanyagért!). A beinduló gyarmati bányászat, ipar és mezőgazdaság, még a hosszú, 8-10 évig tartó űrutazások ellenére is, lassan enyhíteni kezdték az emberiségre nehezedő nyomást.
- A XXII. század közepére új kihívással néztek szembe a Föld lakói: a gyarmatok meredeken emelkedő gazdasági erejével, társadalomformáló hatásukkal, és a propaganda szerint az anyabolygó befolyásának ijesztő mértékű csökkenésével. Azért, hogy a Föld visszaszerezze az irányítást, 2160-ban megalapították a Terran Köztársaságot, amelynek minden kolónia és a földi államok nagy része a tagja lett.
- 2196-ra minden földi ország a Terran Köztársaság részévé vált, befejeződtek az új, globális állam megalakulása körüli hercehurcák.
- 2196 és 2206 között zajlott a Terran Köztársaság első polgárháborúja: olyan népcsoportok, ellenkormányok lázadtak az új állam ellen, amelyek nem akartak a részévé válni.
- 2206-tól 2329-ig: a Terran Köztársaság győzelmével az emberiség hosszú, békés időszaka köszöntött be. A köztársaság lakosságának túlnyomó többsége (kezdetben több mint 80, később 50-60%-a) a Földön élt, ezzel biztosították az anyabolygó vezető szerepét. A háborúk megszűntek, az élelmezési problémák az igazságosabb, központi elosztás miatt megoldódtak, a túlnépesedés gondja is elhárult az újabb és újabb kolóniák alapításával és a kivándorlás támogatásával. Az űrtechnika fejlődésével a gyarmatok és a Föld közötti utazási idő 8-10 évről 5-re, majd 1-re, végül fél évre rövidült, ezzel a kezdetben nagyrészt autonóm kolóniák lassan egyre kevésbé lettek önállóak: a központi, földi kormány kezébe egyre több és több döntési jog került. A békés időszakot a 2290-es évek végén rövid ideig megszakította a Crion Világok Szövetségének megalakulása és önállósodása, amely az erősödő földi befolyás ellen lázadt fel, és sikerrel nyerte el a függetlenségét.
- 2329-ben gazdasági válság kezdődött, amelyet a köztársaság részben a gyarmatok autonomizálásával kezelt: a belügy, egészségügy, oktatásügy, adózás, belső gazdasági ügyek az első kolóniák által vezetett ún. Csillagközi Szektorok kezébe kerültek. (Ezek a Csillagközi Szektorok lettek a később önállosódó csillagközi államok magjai.) A Terran Köztársaság föderációvá alakult.
- 2340-2350: 2340-re a gazdasági válság lecsengett, a Terran Köztársaság reneszánszát, másodvirágzását élte ebben az időszakban.
- A 2350-es évek elején jobboldali kormány került hatalomra, mely pár év alatt autoriter rezsimmé alakult. Ez azzal járt, hogy egymás után megvonták a Csillagközi Szektorok autonómiáját, amely fokozódó ellenállást okozott a kolóniákon és a szenátusban.
- 2355. márciusában a puskaporos helyzet felrobbant: az Ankou Prime kolónián (ami történetesen az egyik Csillagközi Szektor központja is volt) forradalom és szabadságharc alakult ki. A forradalmi céloknak óriási támogatottsága lett. A Terran Köztársaság kormánya a lázadás megfékezésére az Ankou Prime rendszerbe küldte a legjobban felszerelt, legmodernebb űrhadiflottát, az Arany Armadát, amelyet egy önfeláldozó forradalmár eltérített: a térmágus egy neutroncsillag közelébe teleportálta az űrhajókat, ezért a flotta perceken belül megsemmisül. Ezzel együtt pedig a köztársaság utolsó és egyetlen reménye is füstbe szállt, hogy rendet teremtsen a lázadozó kolóniákon.
- 2355 tavasza-nyara: Az Arany Armada megsemmisülése után a kolóniák egymás után kiáltották ki a függetlenségüket: új csillagközi államok születtek, amelyek azonnal katonai konfliktusba keveredtek a Földdel és az anyabolygó mellett kitartó gyarmatokkal. Többek között megalapították a Terran Föderációt, a Szabad Kolóniák Szövetségét és a Terra Novai Királyságot.
- 2355 ősze: Végül a Terran Föderáció hadserege legyőzte a köztársaság maradék erőit, és a Föld ostromába kezdett. Mindkét oldalon csatamágusok is részt vettek az összecsapásokban, és olyan hatalmas mágikus viharokat szabadítottak el, amelyek az anyabolygó tengerszintjét néhány hét alatt 500 méterrel csökkentették. Ez megállíthatatlan ökológiai katasztrófához vezetett.
- 2355. tél: A Föld kapitulált, a Terran Köztársaság elismerte az új államokat, és megszűnt. Az anyabolygó lakosságának 90%-a meghalt a háborúban, vagy amint lehetett, elmenekült a planétáról. A gazdaság tönkrement, az életben maradt emberek apokaliptikus körülmények közé kényszerültek.
- 2356-2550: A Földet egyik új csillagközi állam sem csatolta a területéhez (próbálkozás persze volt rá, de több okból sosem sikerült tartós eredményt elérni). Az anyabolygót elszigetelték, csak néhány kalandor vagy elszánt tudós keveredett el a felszínére. A Föld egy betokosodott tüske lett az emberiség szemében, amivel  lassan kezdeni kellett valamit.
- 2550: A Terran Föderáció és a Szabad Kolóniák Szövetsége elnökei megállapodást írtak alá, amelynek céljai között a Föld újjáépítése is szerepelt.
- Jelenleg: A föderáció és a szövetség felosztották egymás között a Föld területének nagy részét. Folyamatban van az anyabolygó újraterraformálása, a cél a tengerszint és az éghajlat normalizálása. A furcsa, száraz éghajlat és a zord körülmények ellenére a Föld újjáépítése program népszerű, sokan költöznek oda.

TL;DR 😱

A viharos XXI. század

Aki egy kicsit is nyitott szemmel jár a világban, annak nem kerülhette el a figyelmét azok a folyamatok, amelyek manapság egyre jobban meghatározzák az életünket. A tudósok egyre többször hívják fel a figyelmünket a klímaváltozásra, amelyet az ember okoz. Járműveink, iparunk, mezőgazdaságunk, mindenféle tevékenységünk a légkör szén-dioxid szintjét emelik, és mivel a szén-dioxid üvegház hatású gáz, a Föld átlaghőmérséklete is növekszik. Eltűnik a jég a sarkokról, olvadnak a gleccserek, emelkedik a tengerek vízszintje. Ez hatalmas probléma: az élővilág, a finom ökológiai egyensúly megbomlik, ahogy az érzékeny fajok lassan eltűnnek a Föld színéről. És mivel az élővilág részei vagyunk, függünk a körülöttünk élő társulásoktól - gondoljunk csak az erdőkre, tengerekre, ez bizony ránk is nagy hatással lesz. Vannak kormányok, amelyek igyekeznek ez ellen tenni, mások számára azonban annyira nem fontos ez a probléma. Ahogy telik-múlik az idő, a klímaváltozás megfékezésére is radikálisabbnál radikálisabb megoldások kellenének, de ahogy látszik, a fogyasztói társadalmunk, a pénz központúság és mindenféle szokásaink miatt ezek az intézkedések nem igazán valósulhatnak meg. Ha már itt tartunk, említsük meg a műanyag szennyezést, az édesvízkészlet pusztulását, az élelmiszerek igazságtalan elosztását és az ebből fakadó éhezést. Pedig egy kis akarattal, lemondással sok millió ember sorsán lehetne javítani. Rohamosan közeledik az emberi civilizáció vége, ezt a jóslatot is már nagyon sok helyről hallhatjuk. A probléma valós és igen komoly. Ha ez még nem lenne elég: világméretű járványok is felütötték a fejüket. Emlékezzünk csak a madárinfluenzára vagy ami még jelenleg sem lefutott meccs, a Koronavírus-járványra. Sok olyan írást, véleményt olvastam, hallottam, amelyek szerint nem úsztuk meg ennyivel: jön majd egy másik kórokozó, amely hasonlóan nagy problémákat fog okozni, ha nem nagyobbakat. Végül térjünk ki a háborúkra: a klímaváltozás, élelmiszerhiány, vízhiány, energiahiány mind-mind háborúkhoz vezetnek majd: az erőforrások újrafelosztása ezeknek a célja, ezt az előrejelzést is megannyi helyen látni, olvasni, és mostanában a saját bőrünkön is érezhetjük. Gondoljunk csak az ukrán-orosz háborúra. Meggyőződésem, hogy ez a konfliktus sem lóg ki a sorból, minden mindennel összefügg.

Mit tehet a sci-fi író? Nyilván őt is foglalkoztatja a világ jelenlegi helyzete és az a nem túl rózsás kép, amelyet a tudósok, környezetvédők, nagyemberek elénk festenek. Vagy pesszimistán áll a fenti kérdésekhez, és disztópiát teremt, vagy pedig valahogy "megmenti" az emberi társadalmat a történetei hátteréül szolgáló univerzumban. Én ez utóbbi híve vagyok. Miért írjak olyat, amelyben a civilizációnk elpusztult? Sokan megtették, sokszor igen tanulságos eredménnyel. Én viszont attól félek, hogy ezt a pusztulást előbb-utóbb át fogjuk élni, a bőrünkon fogjuk tapasztalni. Inkább olyan világot alkottam, ahol az emberek elkerülték a szomorú véget. Ha úgy tetszik: saját magamnak és nyilván az olvasóimnak is egyfajta menekülési lehetőséget adtam a fantáziánkba.

Azt hiszem, ennyi bőven elég volt a legégetőbb problémákból, csupán azért írtam le, hogy mindenki számára egyértelmű legyen: ez a kiindulási alapunk, és a Samuel Baldwin detektívtörténetei hátteréül szolgáló világ megértéséhez ennyi elengedhetetlenül szükséges.

Be kell, hogy valljam: a jegyzeteimben a XXI. századi eseményekhez ennél nem szerepel sokkal több (a mágusok cselekedetein kívül). Ismerjük tehát a helyzetet, és mivel a mi valós világunkban sincs határozott előrelépés a problémák elhárítására, úgy gondoltam, hogy a Baldwin-univerzumban is csak akkor jelentkezett megoldás, amikor már majdnem mindennek vége lett.

A mágusok közbelépnek

A mágusok (mint ahogy az Általános tudnivalók című cikkben írtam) a XXI. század utolsó harmadáig nem fedték fel magukat a Föld kormányai és az ENSZ előtt.
A terveim közt szerepel egy olyan oldal, amely részletesen bemutatja a varázslók társadalmát, szokásait és szervezeteit. Ezek közül a szervezetek közül azonban most ki kell emelnem egyet: a Manus Dei-t (szó szerint fordítva: Isten keze), amely a rendek, törzsek, klánok közös problémáinak fórumául szolgált. Működését úgy kell elképzelni, mint ahogyan az ENSZ Biztonsági Tanácsa teszi a valós világban a dolgát. A Manus Dei-t (nem ezen a néven) valamikor a kora ókorban alapították, majd a középkor elején a működését átszervezték, és székhelyét Athénból a ma Liechtensteinként ismert területre helyezték át. A szervezeti tanácsot a történelem során többször is összehívták, elsősorban olyan alkalmakkor, amikor a világ összes mágusát valamilyen veszély fenyegette. Ilyen volt például a Templomos Lovagrend pusztulása, a spanyol inkivizíció fellépése, a mohácsi vész, a napóleoni háborúk, az I. és II. világháború, a szuezi válság és a kubai rakétaválság. A Manus Dei tagjai a modern kor során beszivárogtak a bankokhoz, űrkutatási hivatalokhoz, a nagy cégek vezetésébe, a nagyhatalmak kormányainak tagjai közé. Elképesztő vagyonokat halmoztak fel azért, hogy a varázslótársadalom nyugalma és elszigeteltsége megmaradjon. A pénzt és hatalmat ennek a célnak az érdekében használták.
A Manus Dei-t a XXI. század során háromszor hívták össze. Először 2030. decemberében: ekkor döbbent rá a mágustársadalom arra a problémára, hogy bizony a Föld klímaváltozása, a háborúk és járványok miatt maga is végveszélybe került. Két tervet dolgoztak ki az emberi civilizáció megmentésére: az A-terv lényege, hogy illúzió segítségével idegen űrhajókat hazudnak a csillagászok teleszkópjaiba, céljuk egy globális kormány létrehozása volt, amely közös klímapolitikával és igazságos erőforráselosztással megoldotta volna az emberiség problémáit. A B-terv hívei ezzel nem értettek egyet, szerintük az A opció csak ideig-óráig oldotta volna meg a gondokat. Úgy gondolkoztak, hogy csak a lakható exobolygók felfedezése és gyarmatosítása a megoldás. A Manus Dei végül a második elképzelést fogadta el, de az első néhány részét is időnyerés céljából végrehajtotta. Az A-terv hívei a különböző kormánykapcsolatokat használták ki: hatalmas erőfeszítéssel (de idegen űrhajók illúziója nélkül) néhány klímavédelmi és élelmiszer elosztási megállapodást áttoltak a politikusokon, így valamennyi időt nyertek a Föld számára. A B-terv az amerikai és európai űrprogramhoz csatlakozott: pár évtized alatt, önfeláldozó térmágusok segítségével a legnagyobb titokban kikísérletezték a térhajlító - teleportáló varázslatot a Naprendszer szélén, végül 2073-ban sikert jelentettek a XXI. század második nagy tanácskozásán. Ekkor a résztvevők megállapították, hogy a Manus Dei önerőből nem tudja megmenteni az emberi társadalmat, még akkor sem, ha a lehetőség készen áll a csillagok meghódítására. Azt is felmérték, hogy minden erőfeszítésük ellenére sem tudják tovább húzni az időt, a civilizáció 50 éven belül összeomlik. Azzal oszlatták fel a gyűlést, hogy a Föld minden mágusához intéztek egy kérdést: felfedhetik-e a varázslók létét a nagyhatalmak kormányai és az ENSZ előtt a megmenekülés érdekében, amíg nem késő, vagy próbálkozzanak más lehetőségek kidolgozásával? 2075. július 31-én, a Manus Dei sorsdöntő ülésén derült fény az igazságra: a varázslótársadalom nagy többsége (82%) a teljes emberi civilizáció megmentésére szavazott.
Pár nap múlva a mágusszervezetek vezetői felfedték tudásukat az ENSZ Biztonsági Tanácsa, illetve az akkori nagyhatalmak kormányai előtt. Fél éven belül megalakult az ENSZ Kolonizációs Tanácsa, amelynek feladata a lakható exobolygók kutatása és a gyarmatosító hajók megépítése lett.

A Kolonizációs Tanács kora és az első gyarmatok

2076. januárjában kezdődött el a nagy munka a Kolonizációs Tanács vezetésével. A csillagászok több száz exobolygót fedeztek fel, és jelöltek ki közülük  olyanokat, ahol az első lehetséges emberi kolóniák létrejöhettek. A Holdon és a Marson állandó bázisokat építettek, hogy az ott található nyersanyagokból fedezzék az épülő űrhajók anyag- és energiaszükségletét. Az orvosok kidolgozták a hosszútávú hibernációt, hogy a telepesek folyamatos etetését a több éves utazás alatt ne kelljen megoldani, így csökkenthessék az induló hajók össztömegét.
2097. elejére megépült az első három telepeshajó: az Odüsszeusz, a Marko Polo és az Alexander. Március 3-án végül elindult az expedíció, mindhárom hajó fedélzetén húsz fős legénységgel és 10-10 ezer hibernált, önkéntes telepessel. A Marko Polo és az Alexander ismeretlen okok miatt elveszett a csillagközi térben (nyilván tudom a pontos okokat, de nem kötöm egyelőre az olvasó orrára 😋), utoljára a Plútó pályájának közeléből jelentkeztek be, akkor még minden rendben volt. Egyedül az Odüsszeusz ért célba: 2108. május végén megalapították a Dawn kolóniát a DWN-01 rendszer első bolygóján*. A térmágus a Samuel Baldwin detektívtörténetei harmadik részéből jól ismert álomjárás varázslattal értesítette a Manus Dei-t a sikeres célbaérésről. Ekkorra már több új hajó is indulásra készen állt. 2117-ben megalapították a Thubán, 2120-ban az Ankou Prime kolóniákat. (A többiről, kérlek, tájékozódj a itt, a kolóniák oldalon!) Amit érdemes kiemelni, hogy végül a Marson is állandó, nagy lélekszámú városok épültek, a vörös bolygó 2161-ben kapta meg  a kolóniáknak járó jogokat.
A Kolonizációs Tanács működése irdatlan mennyiségű pénzt emésztett fel: elsősorban a telepesűrhajók gyártása volt borzalmasan drága. A Tanács szervezte a kivándorlást is az első kolóniákra. Már 2108-ban újabb űrhajók indultak a Dawn-ra. Ahogy szaporodtak a gyarmatok, úgy több száz hajó épült meg az évek alatt, és ezek millió-százmillió számra vitték el a kivándorolni vágyó, tettrekész, bátor földlakókat. A visszafelé úton pedig több milliárd tonna élelmiszert és nyersanyagot hoztak a gyarmatokról. Munkaerőt ételért és nyersanyagért! Ez volt a jelszó. A Föld kormányai és az ENSZ azonban egy bizonyos hatással sokáig nem is törődtek: a gyarmatokra a legjobb mérnökök, orvosok, vállalkozók, munkások vándoroltak ki. Ez rövidesen, két-három évtized alatt, meglátszott a kolóniák fejlődésén. A 2161-ig megalapított hat gyarmat nagyot növekedett, összesített gazdasági teljesítményük lassan meghaladta a teljes Földét. Ez persze az itthon maradt politikusoknak, nagy vállalatoknak, bankoknak és más haszonlesőknek nem tetszett: attól féltek, hogy elvesztik a befolyásukat a gyarmat világok fölött. Azt a propagandát kezdték el terjeszteni, hogy a kolóniák rövidesen magára hagyják az anyabolygót, és visszatérnek majd az előző század rémségei. Bizony, a rendszeres milliárd tonna számra érkező élelem- és nyersanyagszállítmányok, valamint a több százmilliós kivándorlás enyhíteni kezdett a Földre nehezedő nyomáson. A gyarmatokon élőknek (egyelőre) azonban eszük ágában nem volt az önállósodás: elég nagyfokú autonómiát már eleve kaptak  a lassú információcsere és hosszú utazás miatt, az anyabolygótól pedig több téren is függtek: habár hatalmas volt az újszülöttek száma, a bevándorlók nagy része azonban felnőttként indult és érkezett meg, és rögtön munkába is tudtak állni. Óriási munkaerőpiac és -hiány alakult ki, így szinte mindenki, aki a gyarmatokra érkezett a Földről, azonnal munkát talált . (A robotokat már korlátozták a Földön is és a kolóniákon is azért, hogy még több munkahelyet tudjanak teremteni az embereknek. Csak bizonyos cégek a kényes, veszélyes, tűpontos feladatokra használhattak robotokat.) A gyarmatok továbbá erősen függtek a technológiától: számítógépeket, processzorokat, ilyen-olyan elektromos kütyüket akkoriban még nem igazán gyártottak az új világokon. Ehhez a körhöz tartoztak a hatalmas terraformáló gépek is: ezek gyártását sem minden kolónián ismerték. Az ENSZ és a Föld kormányainak nagy része tehát némi szervezkedés és a gyarmatok zsarolása után 2160. júniusában megalapították a Terran Köztársaságot, amelynek elsődleges célja a Föld vezető szerepének megőrzése volt.

*-Érdekességként megemlítem, hogy az Odüsszeusz utasainak eredetileg a később Thubán néven ismert bolygót kellett volna kolonizálnia, de egy furcsa esemény, valószínűleg teleportálási hiba miatt (a pontos okokat egyelőre nem osztom meg Veletek 😉) végül az addig első kolónia céljából alkalmatlannak vélt Dawn-bolygó rendszerébe vetődött.

A Terran Köztársaság

2160-ban a gyarmatok és a Föld országainak nagy része belépett a Terran Köztársaságba. Azok az országok (köztük az EU összes tagállama, az afrikai, dél-amerikai és ázsiai országok többsége), amelyek lakossága lemondva az önállóságról az új állam részeivé váltak, pontosan tisztában voltak azzal, hogy egyedül (vagy akár csak az eddigi szövetségeikkel) labdába sem rúghatnak a gyarmat világok rohamosan növekedő gazdasági erejével szemben. A központi, globális kormányzat azonban megoldást biztosított az erőforrások újraosztására.
A XXII. század második felében, csaknem száz évvel a mágusok fellépése után, tartották a Manus Dei utolsó titkos tanácsát: a Terran Köztársaság ugyanis át akarta venni a varázslótársadalom fölötti ellenőrzést is. Ezt végül többé-kevésbé sikeresen megakadályozta a szervezet. A varázslórendek nagy többsége ismét a feledés homályába került, tagjaik kikerültek a kormányok adatbázisaiból. Sok rend áttelepült az anyabolygóról a gyarmatokra, ezért is tévesztették őket szem elől. A század végére a Manus Dei a Terran Köztársaság kormányzatának része lett, biztosították a csata- és térmágusok utánpótlását, megalkották a szigorú mágus törvényeket (röviden: minden rend a létével felel a tagjai törvénykövető viselkedéséért), cserébe viszont a köztársaság felhagyott a teljes ellenőrzésre való törekvéssel.
2196. végére a Terran Köztársaság alkotmánya, törvényhozó szervei és kormányzati felépítése felöltötte a végleges formáját, ekkorra már az utolsó önálló földi államok is a részévé váltak (pl. USA, Ausztrália).
Rögtön ezután robbant ki, még 2196-ban, az első polgárháború, amely 2206-ig tartott. A Föld több területén is fegyveres lázadás tört ki, ellenkormányok alakultak, ezeknek az ellenállóknak a szervezete lett a FES, azaz a Free Earthen States. A köztársaság titkosszolgálata sikeresen megakadályozta, hogy a a forradalmi eszmék átterjedjenek a gyarmatokra, ám a Földön a polgárháború így is 10 hosszú évig tartott. A kormány végül sok engedményt adott a földi népeknek: néhány téren autonómiát élvezhettek.
2206-tól majdnem száz éven át tartó, hosszú, békés korszak köszöntött be. Az űrtechnika óriási fejlődésnek indult: a kezdetben 8-10 éves csillagközi utazások 5, majd a korszak végére fél évre rövidültek, ezzel párhuzamosan feltalálták a kvantumtechnológián alapuló mélyűri távközlési hálózatot, amely (távolságtól függően) pár napostól néhány hetes válaszidővel rendelkező információcserét tett lehetővé a Föld és a gyarmatok között. A Terran Köztársaság ennek a fejlődésnek hatására a kolóniák autonómiáját erősen megnyírbálta, de a többségük elsősorban az anyabolygótól való technológiai függés miatt továbbra sem vágyott az önállósodásra.
Egyetlen kivételes eset történt: 2290-ben a Crion Világok néven ismert gyarmatok fellázadtak a köztársaság ellen. Ezek a kolóniák (mindössze 5 bolygóról volt szó) sem katonailag sem technológiai téren nem kerekedtek a köztársaság fölé, mégis nyerni tudtak, amelynek az oka a borzalmas távolságuk az anyabolygótól. A Naprendszerből még a legtapasztaltabb térmágusoknak is gondot okozott az a kétlépcsős teleportálás, amellyel oda lehet jutni. Ezt a távolság problémát használták ki a lázadó erők: sikeresen védték meg magukat a köztársasági űrflotta támadásai ellen. A szabadságharcnak 2298. december 10-én lett vége: a Terran Köztársaság elismerte a Crion Világok Szövetségét. Ezután ez az új csillagközi állam a borzalmas távolság miatt lassan teljesen elszigetelődött. (Jelenleg egy furcsa, mágusok által irányított társadalom található ott, gazdaságilag minden szempontból fejlett, önálló, önellátó állam, csak luxustermékekkel és ritka ásványokkal kereskednek az emberiség többi részével. A Crion Világok Szövetségéről majd, ha eljön az ideje - például komolyabban is szerepel valamelyik jövőben megjelenő művemben, részletesebben is írok.)
A prosperáló, stabil, boldog időszaknak 2329-ben lett vége. Május 15-én egy komoly emberi mulasztás (és egy mesterséges intelligencia hibája) miatt fizetésképtelenné vált a legnagyobb földi bank, amely tőzsdei válságot okozott, és amely végül magával rántotta a köztársaság egész gazdaságát. Elszabadult az infláció, az élelmiszer- és energia árak az egekbe szöktek. A kormány tehetetlen volt, az állam csaknem teljesen csődbe ment. 2331-ben megalakult az Unioniták Pártja, és az azévi választásokat John Crowig, az új párt vezére nyerte. John a Corona-bolygón született és nagy tudású közgazdasági szakemberként tevékenykedett a politikai pályafutása előtt. Egyike volt a Terran Köztársaság kevés, nem földi származású elnökeinek. Mentőcsomagjának részeként a rengeteg megszorításon és állami beruházáson túl a belső gazdasági versenykényszer kialakítását tűzte ki céljául. Megalakultak a Csillagközi Szektorok, amelyeknek központjai a legelső, akkor már 1-3 milliárdos lélekszámú kolóniák lettek. Munkája a Terran Köztársaság gyökeres átalakulását hozta: új alapokat rakott le, föderatív állammá változtatta át az addig Föld központú köztársaságot. A Csillagközi Szektorok sok téren autonóm tagállamokká váltak: saját törvényhozást, kormányt alakíthattak, területükön bel-, oktatás-, egészség- és gazdaságügyi autonómiát kaptak. 2340-re a változások elérték a hatásukat: a Terran Köztársaság túllendült a gazdasági válságon, és egy új, nagyjából 10 évig tartó másodvirágzási korszakba lépett. A föderációvá alakulásnak megvoltak a maga hátrányai is: többek között az anyabolygó technológiai fölénye teljesen megszűnt. A Föld központi szerepének csökkenése miatt a távoli Terra Nova- és Corona Szektorokban a társadalom is az átalakulás útjára lépett: neofeudális elemek jelentek meg elsősorban néhány nagy gazdasági és politikai hatalommal bíró család és az elharapódzó korrupció hatására (a Terra Novai Királyság neofeudális társadalmáról majd később írok a Baldwin-univerzum társadalma című cikkben).
A köztársaság reneszánszának a 2350-es években felerősödő jobboldali, a Föld központi szerepét hangsúlyozó politikai pártok vetettek véget. Az anyabolygó és a vele nagyon szoros kapcsolatot ápoló néhány közeli gyarmat lakosságának száma még mindig egy hajszállal több volt, mint az összes többi lakott világé együttvéve. Ezért a 2351-es választásokat az Új Egység Pártja, az egyik ilyen jobboldali politikai szervezet nyerte. Az elnök a földi születésű Helmut Alderheim lett. Az új kormány szép lassan, kihasználva a Terran Köztársaság második, föderációs alkotmányának gyengeségeit, kialakította az autoriter rendszert. A kormány egymás után vonta meg a Csillagközi Szektorok autonómiáját. Közben intenzív hadsereg-, űrtechnológia- és űrflottafejlesztési programot hirdetett, amelynek eredménye a félelmetes Arany Armada megépítése és a fél éves átlagos csillagközi utazási idő drasztikus, két-három hétre való csökkenése lett.
A Csillagközi Szektorokban az átalakítások hatására elégedetlenségi hullámok indultak, amelyek végül 2355. március 15-én, az Ankou-i Tavasz néven emlegetett forradalomban csúcsosodtak ki. Az Ankou Prime lakosságának túlnyomó többsége a lázadás mellé állt, fegyvert ragadtak és megsemmisítették vagy maguk mellé állították a helyi köztársasági erőket. Pár nappal később George Lloyd-ot választották meg az önálló Ankou Prime első elnökének. A Terran Köztársaság kormánya természetesen nem hagyhatta szó nélkül a szabadságharcot: először március 21-én a kevésbé képzett V. flottát indították a Dawn-kolónia lázadásának megakadályozására, de a flottát vezető Alfred Tahlwald admirális a bolygó közelébe érve elárulta a köztársaságot, és a dawni forradalom élére állt. Aztán április 2-án (nem tudván Tahlwald pálfordulásáról) az Arany Armadát küldték el az ankou-i szabadságharc eltiprására. Azonban az Ankou egyik beépített ügynöke, Serene Daren közbelépett: önfeláldozásával eltérítette az Arany Armada térmágusának varázslatát, ezért a flotta az egyik neutroncsillag közelébe teleportálódott, így perceken belül teljesen megsemmisült. Az Arany Armada pusztulásának híre gyorsan elterjedt az ember lakta világokon, rövidesen újabb fegyveres lázadások törtek ki, amelyek során új államok alakultak. Még a Helmut Alderheim-hoz látszólag hű, távoli, neofeudális irányba fejlődő Terra Nova és Corona Csillagközi Szektorok is fellázadtak a Terran Köztársaság ellen.
2355. március 21-én az Ankou Prime és a közelében elhelyezkedő kolóniák megalapították a Terran Föderációt, amelyhez májusban a Szabad Aberone-i Köztársaság is csatlakozott, miután közös erővel tönkreverték a Terran Köztársaság VII. flottáját.
2355. május 3-án: A Terra Nován megkoronázták I. Robert D'Array-t, trónra lépésével megalakult a Terra Novai Királyság, majd a nyár folyamán kialakuló a Földtől távolabb eső további négy neofeudális jellegű királyság is fegyvert ragadott a köztársaság ellen. Ezek a monarchiák azonban nemcsak a köztársaság ellen viseltek háborút, hanem egymás ellen is. 2360-ig a Terra Novai Királyság az összeset a saját zászlaja alatt egyesítette, így alakult ki a ma is ismert csillagközi állam. (A részletes események nem ennek a cikknek a tárgya.)
2355. május 20-án Alfred Tahlwald admirális lett Szabad Kolóniák Szövetségének első elnöke, ami a Dawni és Thubáni Köztársaságok szoros szövetségre lépésével jött létre.
A nyár folyamán a Terran Köztársaság egy utolsó erőfeszítést tett az elszabaduló gyarmatok megfékezésére: felállították az Ezüst Armadát, amely a júliusi-augusztusi hadjárat során komoly veszteségeket okozott a Terran Föderációnak és a Szabad Kolóniák Szövetségének. Azonban augusztus közepére a gazdasági bajok miatt a hadművelet kifulladt. Augusztus 18-án George Lloyd, a Terran Föderáció elnöke megbízta William Goodwin admirálist a Föld inváziójának előkészítésével. Két nappal később indult el a föderáció flottája a Föld felé. Augusztus 20-án Alderheim elnök visszahívta az összes űrflottát a Föld védelmére. Szeptember 3-án William Goodwin a Jupiter közelében a nagy túlerő ellenére megnyerte a döntő ütközetet, amelynek hírére az addig a Föld oldalán harcoló Mars-kolónia kapitulált. Szeptember 11-én kezdődött a Föld ostroma, amelynek során mindkét oldal csatamágusokat is bevetett. Olyan hatalmas mágikus viharok szabadultak el, amelyek a tengerszint 500 méteres csökkenését okozták. Az ostrom során ledobott bombák és az óceánok vízszintjének apadása végzetes ökológiai katasztrófát okoztak az anyabolygón.
Szeptember 13-án a föderáció flottájának egy része megkezdte a Földhöz még hűséges, utolsó, nagy kolóniának, az Epszilosznak ostromát. Két nappal később, a heves ellenállás miatt bevetették a brutális EVO vírust, amely néhány hét alatt kiírtotta az Epszilosz lakosságát és mutagén hatása a helyi, földi eredetű ökoszisztémát is gyökeresen megváltoztatta.
A frissen megalapított Marsi Köztársaság a föderációs haderő engedélyével és vele szövetségben megszállta Ausztráliát, Dél-Amerikát és az Antarktiszt, és nagy erőkkel a polgári lakosság kimenekítését kezdték el a bolygóról. A Mars segítségével telepítették be a Nova Prime-ot (a bolygó még nem szerepel a kolóniák listáján), ahová nagyon sok földi polgár költözött. Maga a Marsi Köztársaság is jól járt: lakosságának száma a menekültek miatt kétszeresére duzzadt, és rengeteg nagymúltú földi cég tette át oda a székhelyét.
Szeptember 25-én Alderheim elnök lemondott, űrhajóját egy véletlen találat a Hold közelében megsemmisítette, azonnal meghalt. A Terran Köztársaság élére katonai vezetés került, amely minden erejével igyezett ellenállni a föderációs, a marsi és az október elején megérkező szövetségi haderőnek.
A Föld északi féltekéjén minden nagyvárost és a legtöbb kisebb települést is teljesen elpusztították. Róma, a köztársaság fővárosának helyén lávató fortyogott. A déli félgömb sem úszta meg a rombolást, bár ott ennek mértéke kisebb volt, mint északon. December 2-ig, az ostrom végéig a Föld lakosságának több mint 90%-a meghalt vagy eltűnt a harcokban, vagy a marsiak segítségével elmenekült a bolygóról. December 2-án a Terran Köztársaság hivatalosan is elismerte az új államokat, majd az alkotmányt felfüggesztették, a köztársaság megszűnt.

Mi vezetett a Terran Köztársaság bukásához?
Alderheim elnök abszolutista politikája és az ezzel egyet nem értő Csillagközi Szektorok forradalmai. Fontos körülmény az Arany Armada váratlan és totális pusztulása. Ha nem semmisül meg ez a flotta, valószínű, hogy a köztársaság vérbe fojtotta volna a lázadásokat. Miután az Arany Armada elpusztult, rengeteg csillagközi állam alakult meg, kiáltották ki a függetlenségüket. Ez óriási gazdasági károkat, adóbevételek kiesését okozta a köztársaságnak. A veszteségeket pedig sem a Föld, sem a hozzá végsőkig hűséges tucatnyi gyarmat nem tudta pótolni.

A Terran Köztársaság bukása és a Föld ostroma után az életben maradt lakosságnak meg kellett küzdenie a posztapokaliptikus körülményekkel és a teljes elzártsággal. Primitív, "bennszülött" államok alakultak az óriási városok romjain és környékén, ezek pedig évszázadokig a fennmaradással és az egymás ellen vívott elkeseredett küzdelemmel, a szűkös erőforrások elosztásával voltak elfoglalva. A hosszú évek alatt, amíg a csillagközi nagyhatalmak figyelmét elkerülte a Föld, csupán néhány elszánt tudós vagy kalandor érzekezett a felszínére, akik, amint tehették, távoztak is a bolygóról. Az elszigeteltség idejéből több műkincs zsákmányoló expedícióról is tudunk, így került például a Dawn-ra a new york-i Szabadságszobor fáklyája és feje.

Újjáépítés

A Baldwin-univerzum jelene a távoli XXVI. század legvége. A Földet többször is megemlítettem a regényben, és az alábbi lábjegyzet alapján el lehet képzelni, hogy mi a jelenlegi státusza: "A Régi Köztársaság bukása a Földet sem kímélte. A világtengerek szintje a háborút követő környezeti katasztrófa során ötszáz méterrel csökkent, jelentős lett az elsivatagosodás, több helyen sugárzás vagy másféle károsodás történt, fajok százai haltak ki. Csak pár millió túlélő tengődött a romok között a nagyjából lakhatatlan környezetben: Ezeknek az embereknek a leszármazottai voltak a többi nép által megvetően csak „bennszülöttek”-ként emlegetettek, akik független, kis, primitív államocskákba tömörültek. Körülbelül ötven éve a szövetség és a föderáció együtt indított terraformálási és -telepítési programot. Ennek hála lassan-lassan újraindul az élet az emberiség anyabolygóján. Jelenleg összesen másfél milliárdan élnek rajta."
A Szabad Kolóniák Szövetsége és a Terran Föderáció elnökei, Andrew Alan Gordon (akit megemlítek egyszer a Samuel Baldwin detektívtörténetei második részében) és Paul Grünheim 2550. október 9-én aláírták az Együttműködési Szerződést**, amelynek része volt a Föld újraterraformálását és újratelepítését elősegítő program. A szövetség és a föderáció felosztották egymás között az anyabolygó területét: megszületett a Földi Szövetségi Terület és a Földi Katonai Kormányzóság. A Földön létező primitív államokat a két nagyhatalom vagy beolvasztotta vagy pedig szövetségesekként kezeli. Akad persze néhány "bennszülött" ország, amelyek még jelenkorban is hadban állnak a két csillagközi állammal. Az egyik ilyen ellenálló a Párizs romjait és környékét birtokló Nova France, amelynek vezetője a rettegett terrorista, El Diabolo vagy Le Diable. A rengeteg éghajlati, ökológiai és másféle problémák ellenére az újjáépítési program sikeresnek tekinthető, jelenleg a Földön nagyjából másfél milliárd (regisztrált) ember él.

** - Itt egy megjegyzéssel kell élnem, amely nem tartozik közvetlenül ennek a cikknek a tárgyához:
Ez a szerződés a 2450. szeptember 13-án minden létező csillagközi állam által aláírt, a Terran Köztársaság bukását követő kaotikus, háborús évszázadot lezáró, New Hesseni Paktum megszegése volt. Abban ugyanis többek között azt rögzítették, hogy a Földet egyik hatalom sem csatolhatja a területéhez, a bolygót sorsára hagyják. A súlyos szerződésszegés természetesen nem tetszett a Terra Novai Királyságnak, az ellentétek pedig a Hargita és az Aberone bolygók 2577-es ostromához vezettek. A kolóniákat nagy nehezen megvédték, de inkább ügyes politikával, mint katonai sikerekkel. A királyság végül óriási pénzbeli kártérítést és polgárai számára szabad bejárást kapott a Földre. Az említett ostrom tette Samuel Baldwin apját, Davidet a Hargita hősévé: jó taktikázással és időhúzással minimális veszteségek árán mentette meg a bolygót a pusztulástól.

A végső magyarázat

A fentebb olvasottak látszólag ellentmondanak az optimista sci-fi író énemnek. Ez a cikk viszont pont arról szól, hogy hogyan jutott a Föld túl a XXI. század nehézségein, miként kezdte el gyarmatosítani a környező bolygókat - így menekült meg az emberi civilizáció, hogyan alakult meg a "Régi" azaz a Terran Köztársaság és milyen okok vezettek a bukásához és az anyabolygónk posztapokaliptikus állapotához.
Magyarázattal tartozom: Miért pusztítottam el 2355-ben mégis a Földet? Először is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az emberi civilizációnak egyáltalán nem lett vége! A pusztulás "csupán" az anyabolygót érte utol. A magyarázat pedig roppant egyszerű: Asimov miatt követtem el ezt a rémséget. Ő ugyanis a Robotok és Birodalom című regényében kifejtette, hogy amikor az emberiség gyarmatosítani kezdi a csillagokat, a Föld mindig egy szentély, egy menedék lesz, amelyhez a polgárok a legkülönbözőbb okokból vissza-vissza térnek. Daneel és Giskard a történet végén azért hagyják Földet a lassú pusztulás utjára lépni, mert pontosan tudják: ez a bizonyos "szentély", menedék egy idő után a gyarmatosítás, terjeszkedés útjába fog állni, mert minden áron meg akarja tartani a felsőbbségét. Meggyőződésem, hogy ez Asimov saját véleménye is, és ez az én nézetem is. Gondolkodjunk most egy kicsit együtt! Ha megtartom a Földet, mint erős, politikai és kultúrális tényezőt, az alapító családoknak mennyi esélyük lett volna megragadni a gazdasági és a politikai hatalmat a Dawn-on? Vagy a Terra Novai Királyság sajátos neofeudális társadalma milyen eséllyel alakult volna ki? Vagy létre jöhetett volna az Erling Unió kettős polgári felolsztása? Nem, semmi esély nincs ekkora sokféleséget felépíteni, ha a Föld a háttérben marad. El kellett pusztítanom a Földet, mert csak így lehetett elérni az emberi civilizáció változatosságát.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt az igencsak hosszúra sikeredett cikket, amelynek születéséhez több tíz oldalnyi jegyzetet bogarásztam át. Remélem, hogy valamelyest tetszett is!