Egypercesek

 Ezeket az egyperces novellákat eredetileg az Örkény Színház és az Egis gyógyszergyár közös pályázatára írtam.

Jó szórakozást kívánok!


ZÖLDHULLÁM

Janka felszállt az iskolabuszra, és megállt a vezetőfülkénél.
— Bocsánat — mondta bátortalanul, már hónapok óta készült erre a beszélgetésre —, mi a titka a bácsinak? Valahogy mindig minden közlekedési lámpa zöld a főúton, amikor arra járunk.
— Hét órakor itten vagyok — válaszolta Laci bácsi, miközben a busz mozgásba lendült. — Húsz éve pontban hét ötkor beteszem az ajtót. Három perc, mire végigérünk az utcán, addig tart a zöld. Másodperces pontosság, figyelem és makkegészség, ez a titka, kisasszony.
Amint befejezte a mondatot, hatalmasat tüsszentett. Lassítania kellett. Kettő teljes másodpercig tartott, mire kerített egy zsebkendőt. Már tudta, hogy sárga lesz a lámpa.


ARMAGEDDON

— Itt ZR01 felderítő. Központ, kérem, jelentkezzen!
— Itt a központ. Mit észlelt?
— Ufó közelít a városunkhoz! Fújjanak riadót! Mindenki meneküljön a járatokba!
— Azonnal intézkedem, katona! Adás vége.
ZR01 elnézett a város felé, a völgybe, ahol magas fűszálak hajladoztak, nyújtóztak az ég felé. Az idegen űrhajó hatalmas, félig-meddig átlátszó korongja a város fölé lebegett, nagyot villant, és egy fénynyaláb csapott le a menekülő polgárokra. Sokan megégtek. Borzalmas látvány volt. ZR01 is úgy futott az alagutak felé, ahogyan lábai bírták.

***

— Lacika! — kiabálta anya. — Mit csinálsz azzal a nagyítóval?! Hagyod békén a hangyákat?!



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a nagy helyzet?

Élek, még élek!

A Világvége 2.0 Dominója