Általános tudnivalók
Összefoglaló:
- 2012. nyarán születtek meg az első feljegyzések a Baldwin-univerzumról
- A jelenlegi természettudományos tudástól a szerző nem akart túlzottan eltérni
- Csak a mágia segítségével lehetséges a viszonylag gyors csillagközi utazás
- Legalább egy gén és különleges körülmények határozzák meg, hogy kiből lesz varázsló
- A gén egy különleges anyagcsere utat nyit meg, amelynek segítségével a víz mágikus energiává alakul
- A mágiarendszer "bünteti" a varázslót a különleges képességének használatáért
- A mágiahasználatra a szerző által megalkotott "természeti" törvények vonatkoznak
- Fejlett technológia jellemzi a világot
- Nincs határozott terv idegen fajok bevezetéséről
- A technológia fejlődési vonala nagyjából meghatározott, a szerző nem akart nagyon belemenni a különböző technológiák működésébe, nem akart túlzásokba esni, mint ahogyan más, kezdő sci-fi írók szoktak
- A történetek lényeges eleme a mágia hatása a technológiára és a társadalomra
- Hatások: Harry Potter, Gyűrűk Ura, Asimov Alapítvány-Birodalom-Robot univerzuma, fantasy és sci-fi szerepjátékok, Warcraft, Starcraft, Csillagok háborúja, Shadowrun, Térség, Warhammer 40.000
TL;DR 😆
A Baldwin-univerzum születéséről
Éppen azon a bizonyos délutánon fejeztem be sokadjára a Harry Potter sorozatot. Kint a kertben teregettem, és azon gondolkoztam, hogy milyen sok potenciál van a Rowling által teremtett világban. Bevallom, először az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha a Harry Potter mágusait sci-fi környezetbe helyezném? Elsőre jó ötletnek tűnt, végül azonban ezt elvetettem.
Elkezdtem hát csűrni-csavarni, keverni az összetevőket.
Az egyik legfontosabb megállapításom az lett, hogy akármennyire is zseniális a Rowling által alkotott mese, egy valamit nagyon is hiányolok belőle a születő világommal kapcsolatban: A rendszer nem bünteti eléggé a mágiahasználatot. A varázslók szinte minden felmerülő problémát mágiával oldanak meg. El kell mosogatni? Mrs. Weasley pálcát ránt. Rendet kell rakni? Semmi gond! Tonks előhúzza a varázspálcát, és rendet rak! Varázslattal. "Suvickus! Pakolás!" Miért akarna ilyen körülmények között egy mágus űrhajózni? Hiszen csak hopponálnia kell a Proxima Centaury b-re. A szegény muglik előtte valahogy odamentek (nyilván, ha Harry Potter rejtőzködő mágusainál maradunk, nem varázslat segítségével), teremtettek egy nagyjából élhető kolóniát, a mágus pedig a farvizükön elevickél űrhajók nélkül, elég, ha csak a mágiamentes népességet követi... Ó, nem! Ez nem elég jó! A varázslók létezéséről tudnia kell a többségi társadalomnak! Büntetni kell a varázslót! A különböző szerepjátékokban, illetve az ezekre épülő regényekben létezik valamilyen visszatartó erő. Mana-pont, kimerülés, véges számú varázslat memorizálása. Még a Gyűrűk Urában a jó öreg Gandalf is kifáradt Móriában, miután bezárta a balrog előtt az ajtót...
Már 2012-ben gondok voltak a Föld éghajlatváltozásával, szóltak a vészharangok, hogy például nem lesz elég az édesvíz az emberiségnek. Ekkor született meg a Baldwin-univerzum mágiarendszerének alapja: a mágus vízből varázsol. Micsoda ötlet! Saját testének vagy bizonyos körülmények között a környezetének víztartalmából nyer energiát. A víz, mint anyag, amúgy is eléggé stabilnak mondható, ezt tudtam biológusként is, mi lenne, ha ez a képesség, amivel a mágus rendelkezik, a vízből készítene mágikus energiát? Ez az!
A Harry Potter világában a varázshasználat valamilyen genetikai tulajdonsághoz kötődik. A történet alapján valamilyen domináns-recesszív öröklésmenetet feltételeztem (itt olvashatsz erről többet), hiszen Hermione Granger-nek muglik a szülei, ő egyedül varázsló a családban. - A varázslóság egy recesszív gén-allélt feltételez.
Ebben maradtam. A Baldwin-univerzumban legalább egy gén határozza meg, hogy kiből lehet mágus és ki marad átlagos ember. Már korán azt is leszögeztem, hogy a teljes népességhez képest a varázslók aránya csak igen kicsi lehet, maximum 1%. Már nagyon az elején úgy gondoltam, hogy az átlagember fél a mágiától, mert nem ismeri, és ezt a félelmet az csak erősíti, hogy a legtöbb varázsló - a lejjebb vázolt felfedés ellenére - továbbra is rejtőzködve, saját társadalmaikban, rendjeikben, klánjaikban él, amely az átlag emberek fejlett, technológiai civilizációjába ékelődik. Ki akartam zárni továbbá, hogy az orvostudomány és biológia valamilyen módszerrel varázslókat állítson elő, egy ritka, különleges képességet akartam teremteni. Idézet a Samuel Baldwin detektívtörténeteiből: "Máig a természet legnagyobb kérdései közé tartozik, hogy miért nem lettek varázslók azok a gyerekek, akiket génmódosítással a megfelelő tulajdonságokkal láttak el. Ha a tudománynak ezt a kérdést sikerülne megoldania, hemzsegnének a mágusok a lakott planétákon." - Ezzel a problémával a tudomány aktívan foglalkozik, és azért nem találnak rá magyarázatot, mert nem mindegy, hogy az anya milyen genetikai háttérrel rendelkezik, és a gyerek hogyan fejlődik az anyaméhben. A különleges képesség kialakulásához rendkívüli körülmények kellenek.
Jelenlegi tudásunk szerint a normál tér-időben nem lehet a fénynél gyorsabban utazni. A fizikusok már egy ideje álmodoznak féregjáratokról, hipertérről, ahová a legbarátibb számítások szerint is a Nap több évnyi összes energiatermelése kell, hogy egy űrhajót juttassunk. A fénysebesség elérése pedig lehetetlen, mert egy számottevő tömeggel rendelkező testet elképesztően nagy energiával lehetne fénysebességre gyorsítani. A fénysebesség tizedének eléréséhez egy tonnás űrhajóval számolva 125 milliárd kilowattóra munkát kellene befektetni (itt olvashatsz többet erről).
biológiai tudásunkhoz (természetesen a mágián kívül, amit szintén igyekeztem tudományosan magyarázni). Ha a Térség című regénysorozatot olvassuk, szerepel benne egy többgenerációs űrhajó, a Nauvoo, amelyről azt lehet tudni, hogy legalább száz év kell neki, hogy elérjen egy közeli, lakhatónak vélt plantétát, amely a Tau Ceti körül kering (végsebessége 0,12 fénysebesség).
Nos, én ezt a száz évet sokaltam, illetve a rengeteg energiát is elérhetetlennek gondoltam, amivel a több ezer tonnás járművet a fénysebesség tizedéig gyorsítják.
Nem, a Baldwin-univerzumban (habár van mágia) nem rugaszkodunk el nagyon a valóságtól és a jelenlegi ismereteinktől!
Végül jó néhány hétnyi gondolkodás, olvasgatás után megszületett az alapkoncepció.
Hogyan működik a teleportálás? A főszereplő a Samuel Baldwin detektívtörténeteiben kétszer is átéli azt a pillanatot, amikor megtörténik a térugrás - rögtön az elején, az első részben, illetve a regény végén. Szeretném ezt a kérdést egy rövid leírással kicsit bővebben is kifejteni:
George el kíván jutni a Földről a Dawn bolygóra. Felszáll az egyik csillagközi utazási társaság űrhajójára. Az űrtechnika szerencsére elég fejlett (köszönhetően az ion-hajtóműveknek), hogy körülbelül két hét alatt elhagyja a Plútó pályáján is messze túlnyúló ún. ugráshatárt (körülbelül 7000 km/s átlagsebességgel számolva, több mint 8 milliárd km-re a Földtől). Ott már a Nap és a bolygók gravitációjának hatása elég kicsi ahhoz, hogy biztonságosan végre lehessen hajtani a teleportálást. (Bár ugye tudjuk, hogy az univerzum összes teste, amely tömeggel rendelkezik, gravitációs erővel bír. A Földön járva a legtávolabbi kvazárok gravitációja is hat az emberre, de a távolság olyan borzasztó nagy, hogy hatásuk elhanyagolható.) Az űrhajó térmágusa áthelyezi a járművet a Dawn bolygó naprendszerének határára. Innen – mivel ez a csillag kisebb, mint a Nap, illetve kevesebb bolygó kering körülötte – körülbelül 4-5 nap alatt lehet „behajózni” a lakott kolóniához, a végcélhoz. Így George utazása kicsit kevesebb, mint három hétig tart. Az űrjármű saját-, a benne utazók- és a szállított áruk tömege igen nagy, ezért egy mágus testének víztartama nem lenne elég a teleportálás kivitelezéséhez. Ezért léteznek olyan megoldások, amelyek lehetővé teszik a mágus környezetéből származó víz gyors felvételét, és annak átalakítását mágikus energiává; ebben az esetben egy közepes kerti medencényi vízét. Ezek az eljárások tapasztalatot és rengeteg életveszélyes gyakorlást kívánnak, amire a varázsló hiba nélkül végre tudja hajtani őket. Pont ezért a térmágus az egyik legjobban fizető állás a történet univerzumában.
A teleportálás sikere tehát függ a teleportálandó test tömegétől és a nagy gravitációs térrel rendelkező égitestek távolságától. A Föld felszínén már egy hangya áthelyezése pár milliméteres távolságra is azzal jár, hogy a szerencsétlen állat atomjaira hullik. Egy-egy fotont vagy elektront, amelyeknek a tömege elhanyagolható, még erős gravitációs térben is sikeresen lehet teleportálni.
Miért döntöttem úgy, hogy ezek a szabályok legyenek érvényesek, és ne lehessen csak úgy ugrálni a térben? A magyarázat végtelenül egyszerű: ha nem így lenne, olyan társadalmi változásokat okozna egy ilyen helyzet, amelyek beláthatatlan következményekkel járna, nem akartam még ezzel is bonyolítani az amúgy sem egyszerű szituációt. Gondoljunk egy bankrablásra: milyen egyszerű lenne!
Röviddel a térmágusok és a csillagközi utazás megálmodása után megszülettek a mágia törvényei. Ismét idézek a Samuel Baldwin detektívtörténeteiből:
"1. A mágikus erő olyan energia, amely a valóságot torzítja. 2. Ez minél jobban eltér a természetestől,
annál feltűnőbb nyomokat hagy. 3. A mágikus erőtér az a téridő darab, amelyben a mágikus erő által történt valóságtorzítás megtörtént. 4. A mágikus erőt és rajta keresztül az erőteret a befektetett energia mennyiségétől függően a valóság folyamatai idővel elbontják. 5. Minden mágikus eljárás, varázslat sajátos nyomot, illetve az azt létrehozó varázsló is egyedi jelet hagy maga után."
Illetve:
"A mágus egy különleges anyagcsereútnak és az azt szabályozó génnek köszönhetően vízből hoz létre mágikus energiát, aminek segítségével a valóságot torzíthatja. Minél nagyobb a torzítás mértéke, annál több víz fogy el a testéből. A különböző, általában valamilyen ősi nyelven kimondott kifejezések, versek, mantrák segítenek a varázslónak abba a különleges elmeállapotba kerülni, amiben létre tudja hozni, aztán pedig megformálni a természetfeletti energiát."
Igyekeztem, mint látható, tudományosan magyarázni a mágiát, és a jelenlegi természettudományos ismereteink közé illeszteni. A fentebb idézett szövegekből következik, hogy a valóság torzításának mértéke változik az adott varázslattól függően. Más szavakkal: annál nehezebb a varázslat, minél jobban torzítja a valóságot. Ezen a ponton jött a következő ötletem a mágusok "büntetésével" kapcsolatban: a nehéz varázslatokhoz szüksége van a mágusnak egy úgynevezett fókusz-tárgyra, amely segít a mágikus energiák koncentrálásában. Ez ismerős lehet a Harry Potter univerzumból, azzal a különbséggel, hogy a Baldwin-világban egyszerű, könnyű varázslatokhoz a varázslónak nem szükséges használnia a fókusztárgyát. Ez a tárgy - ellentétben Harry Potterrel és más fantasy világokkal (varázspálca, varázsbot) - akármi lehet. A mágusok többsége valamilyen különleges, de nem feltűnő dologhoz kötik a fókuszukat. Például az a mágusrend, amelynek kötelékében Samuel Baldwin vagy Arjun Patel tanult, hagyományosan gyűrűt használ erre a célra. Vasara Kalvis a tetoválása segítségével koncentrálta mágikus erejét. Ha egy varázsló fókusztárgya valamilyen okból megsemmisül, a mágus meg is őrülhet a vesztesége tudatában. Nehéz egy ilyen tárgyat elkészíteni, nemcsak érzelmi, hanem sajátos, varázslatos kötelék is felépül a varázsló és fókusza között - ezt azt hiszem, jól érzékeltettem a regényben.
Most már tudjuk, hogy a mágus sok esetben az életét teszi kockára, ha varázslathoz nyúl.
Viszonylag korán, még az álmodozás első napjaiban a következő mondatokat vetettem papírra:
"A Baldwin-univerzumban a fejlett technológia segítségével szinte minden szituációt jól meg lehet oldani. A mágia viszont mindig gyorsabb és/vagy tökéletesebb eredményt kínál, habár az sok esetben veszélyes a varázslóra nézve. Ez a mágus fő dilemmája: egy adott helyzetben mit használjon? Technológiát vagy varázslatot? Egyetlen kivétel a csillagközi utazás: varázslat nélkül belátható időn belül ez nem lehetséges, ezért itt a mágia az egyetlen megoldás."
😱Ezen ponton be kell vallanom, hogy egy hibát követtem el, amit a Samuel Baldwin detektívtörténetei írása közben vétettem: nem hangsúlyoztam eléggé ezt a "ha varázsolok, az életemmel játszom" problémát. Ezzel az előbb közölt korai szabályomat hagytam nagyrészt figyelmen kívül. Sam nem sokat teketóriázik: ha olyan helyzetbe kerül, varázslathoz nyúl. Sokkal érdekesebb és értékesebb lett volna ez a képesség, ha ezt a dilemmát jobban kifejtem akár minden varázslat előtt, illetve jobban kényszeríthettem volna a főszereplőt a technológiai megoldások használatára. 😥 A következő Samuel Baldwin történetekben erre a kérdésre nagyobb hangsúlyt fogok fektetni.
Ki kellett találnom még egy fontos megkötést, ami megakadályozza azt, hogy a mágus teljesen a technika felé forduljon, kénytelen legyen időnként, ha olyan szituációba keveredik, a képességeit használni. Erre a legjobb megoldás a Shadowrun nevű szerepjáték alapján érkezett: a varázslóknak nem lehet kibernetikai beültetése: nanoszámítógép a koponyában, az idegrendszerre kötve, művégtagok, izomerősítő beültetések, műszervek, stb, így a mágus sosem lehet a teljes rendelkezésre álló technológia birtokában. Ha fém kerül egy varázsló bőre alá, egy bizonyos idő után a különleges anyagcsereút, amely a mágikus energia előállítását teszi lehetővé, megváltozik, kisül belőle a mágia. Idézet a Samuel Baldwin detektívtörténeteiből:
"A mágia kisütése: Ha a varázsló testébe fém kerül, bizonyos idő után, még ha azt ki is veszik, sosem lesz képes újra varázsolni. Ennek az az oka, hogy a varázsló sejtjei mindig generálnak egy enyhe mágikus erőteret, amelyet a fém eltorzít. A torzult erőtér, ha fennmarad egy ideig, átrendezi a sejtek molekuláris szerkezetét, így már nem lesznek képesek a varázserő előállítására. A mágusok ezért nem hordanak sosem fülbevalót, piercinget, tetoválni is csak természetes anyaggal, fémmentes festékkel engedik magukat, illetve sosem lehet implantátumuk."
A varázslatokról
Miután a Baldwin-univerzum alapjai elkészültek, nekiálltam a varázslatokon gondolkozni. Nem tagadom, hogy rengeteg minden hatott rám: sok szerepjáték, számítógépes játék, filmek, regények. Akarva-akaratlanul is egyes varázslatok, amelyek a Samuel Baldwin detektívtörténeteiben szerepelnek, hasonlítanak bizonyos, már máshol is előforduló mágiákra. Azt már nagyon korán leszögeztem, hogy az egyes varázslók sosem érthetnek a mágia minden ágához, ezért nekiálltam ezen a téren is törvényeket alkotni.
1. Az egymástól és a többségi társadalomtól egyaránt elszigetelt, hagyománytisztelő mágusrendek mindig csak egy pár mágiaágban mozognak otthon, az összesben sosem.
2. A varázslók ritkán csatlakoznak egy másik varázslórendhez. Még ha el is hagyják valamiért azt a közösséget, ahol a mágiát megtanulták, akkor is ragaszkodnak a hagyományokhoz.
3. Egy mágusrend csak nagyon különleges körülmények között fogad be idegen varázslót.
4. A mágia mutagén. Azaz ha valaki sokat varázsol, előbb-utóbb valamilyen formában az adott mágiaágra jellemző torzulások jelennek meg a külsején. Ha egy mágus minden mágiaághoz érthetne, akkor olyan mutációk jelentkeznének, amelyek ha nem is halálosak, de elveszik a varázsló "ember jellegét".
Ezekre a mutagén hatásokra a Samuel Baldwin detektívtörténetei jó példákat hoz. Például Langstern az első részből azért olyan nagyon vékony és magas, mert térmágusként a téridővel kapcsolatos varázslatokat hoz létre, illetve jól ismeri az "árkán" varázslatokat is. A második részben szereplő Andrew Sinclair, az öreg fogoly szemszíne szintén hasonló okokból lett lila. Vasara Kalvis a harmadik részben borostyánsárga szemszínét a természeti mágiának köszönheti.
5. Új varázslatot borzasztó nehéz elsajátítani. Hetekbe-hónapokba, adott esetben évekbe kerül, amire a varázsló megtanulja úgy torzítani a valóságot, hogy a célnak megfelelő hatás jöjjön létre. Mindeközben a lehető legkisebbre csökkenti azt a veszélyt, hogy - legrosszabb esetben - az életével fizessen a varázslat létrehozásakor. A különböző mágusrendeknek megvan a hosszú idő alatt felhalmozott kollektív tudása ahhoz, hogy a varázslótanonc a tanulóéveit nagy eséllyel élve megússza. Ezért suttognak, gondolnak, mondanak ki a mágusok bizonyos szavakat, kifejezéseket, mantrákat valamilyen ősi nyelven. Ugyanis ezek segítenek kordában tartani a mágikus energiákat és távol tartani a zavaró tényezőket. Persze ha egy mágus olyan szituációba keveredik, ahol kénytelen egy számára ismeretlen varázslatot létrehozni, megpróbálhatja, de nagyon nagy az esély arra, hogy ebben az esetben valami félresikerül. Nem szívesen tesz ilyet, maximum akkor, ha az életének máskülönben biztosan befellegzett.
6. A mutációk hatását újabb varázslattal el lehet rejteni.
7. A varázslat létrehozásakor a mágikus erőnek valamilyen jól látható, egyedi jele van. Például a világító szemek. (A mágus ezt is elrejtheti valamilyen módon.)
Összesen 12 mágiaágat álmodtam meg, amelyek között éles határvonalat nem akartam húzni.
I. Árkán:
- Példák: levitáció, erőpajzs, tudat-befolyásolás, lökés, mágia elvezetése, fény, távoli élőlény vagy élettelen tárgy megragadása
- Lehetséges mutáció: Fehér haj, filigrán alkat, világoskék vagy fehér szemszín, kopaszság
II. Tűz:
- Példák: tűzgolyó, tűzaura, szikrák, olvasztás, folyékony anyag forralása
- Lehetséges mutáció: sötét, vastag bőr, narancssárga vagy sárga szemek, lángszínű haj
III. Víz:
- Példák: vízfagyasztás, vízforralás, vízirányítás, vízlebegtetés, vízelszívás/életerő csapolás, gyógyítás
- Lehetséges mutáció: Fehéres világoskék hajszín, világoskék szemszín
IV. Természeti:
- Példák: villám, lávagolyó, állati forma felvétele, állatok befolyásolása, növények befolyásolása-, irányítása, gyökerek, fény, kaméleon-bőr, gyógyítás, vihar
- Lehetséges mutáció: borostyánsárga, sárga, sötétkék vagy zöld szemszín, esetleg szarvak, ragadozó fogak, agyarak, sötétkék vagy zöldes bőr, sötétzöld hajszín, növényi sejtek a szervezetben
V. Sötét:
- Példák: tudatirányítás, sötétség, távoli élőlény vagy élettelen tárgy megragadása, életerő-elszívás/átadás, kínzás, emberi alakváltás, mágikus erő átvezetés
- Lehetséges mutáció: Sötét erezés a fakó bőrön, sötét, pupillátlannak tűnő szemek, sötétvörös szemszín, szarvak, sápadtság
VI. Téridő:
- Példák: teleport vagy térugrás, időbefolyásolás, jövőbelátás
- Lehetséges mutáció: Vékony, magas alkat, lila, világoskék vagy fehér szemek, szikkadt, száraz, sápadt bőr, kopaszság
És a maradék összes többi olyan mágiaág, amelyeket még egyáltalán nem, vagy csak épphogy említettem az eddig megjelent történeteimben:
- Föld (földdel, ásványokkal, fémekkel kapcsolatos mágiaág)
- Levegő (levegővel, széllel, gáznemű-, gőznemű anyagokkal kapcsolatos varázslatok)
- Mentál (az elme, érzelmek, ösztönök befolyásolásával foglalkozó mágiaág)
- Fény (fénnyel, illúziókkal kapcsolatos mágiaág)
- Kiterjesztés (tulajdonságok erősítésével, gyengítésével foglalkozó mágia)
- Hívás (a mágikus energia megformálásával, "teremtő erejével" kapcsolatos varázslatok)
A technológiáról
🤖A technika egy olyan része a Baldwin-univerzumnak, amelyet a Samuel Baldwin detektívtörténeteiben többnyire direkt nem akartam részletesen kifejteni. Az E/1-ben írt történetnek van egy hatalmas előnye (ami más vonatkozásban egyben hátrány is): az olvasó csak azoknak az ismereteknek lehet a birtokában, amelyeknek a főszereplő is. Samuel Baldwin ebben a világban él, neki teljesen természetes például a robotpilóta az elektromos autóban, így annak működését nem kellett részletesen leírnom. Ellentétben egy E/3-ban írt történettel, nem is volt erős késztetésem arra, hogy boncolgassam modjuk a forgalomirányítás mesterséges intelligenciájának működését. Úgy határoztam, hogy az olvasó fantáziájára bízom a részleteket. Ugyanígy gondolkoztam James Carter implantátumával vagy az űrhajók működésével kapcsolatban is. Szerencsére a visszajelzések alapján jól választottam meg a technológiával kapcsolatos leírások, magyarázatok arányát. Persze akadt néhány dolog, amelyek esetében muszáj volt valamennyire alaposabb ismertetőt adnom, ilyen például a HUB, azaz az okosotthon központ.
Néhányszor kaptam olyan kritikákat is, amelyek azt kifogásolták, hogy miért nem engedtem szabadjára a fantáziám? Miért nem találtam ki a könyvben említett technikánál jóval fejlettebb dolgokat? Például a holoképek helyett miért nem közvetlenül az agyba sugározza a videó képét a számítógép? Miért nincs több robot? Mégiscsak 2590-ben kezdődik a történet, nem gondolod, hogy technológiai szempontból kevés, amit beleraktál?
Ezekre a kérdésekre az alábbiak a válaszaim:
1. Egyáltalán nem hiszek abban, hogy egy maitól lényegesen eltérő, sokkal fejlettebb technológiával kéne dolgoznom egy olyan jellegű világban, mint a Baldwin-univerzum. Az ugyanis határozottan nem egy hard sci-fi világ, sosem gondoltam hard sci-finek és sosem lesz az. Egyik kedvenc sci-fi íróm, Isaac Asimov már 2020 körülre pozitron robotokat, aszteroida bányászatot és rövidesen csillagközi utazást ígért, de az ő "jóslataihoz" képest sehol sem vagyunk, elég csak a robotokat kiemelni: nincsenek olyan fejlett androidok, mint amiket ő megálmodott. Nem akartam túlzásba esni. Aztán ott van például a 2001: Űrodüsszeia. Hol vagyunk még az állandó holdbázistól? Sehol.
Hogy miért? Mert egyrészt a hidegháborúnak vége, és csak egy versenyző maradt talpon az űr meghódítása terén (minek sietni?), másrészt pedig úgy vettem észre, hogy a technológiai fejlődésben is vannak lépcsőfokok, amiket meg kell ugrani. Például: ha jól tudom, a mikroprocesszorok gyártási technológiájának határa jelenleg 2 nanometer. Ennél lejjebb most nem tudnak menni.
2. Ebben az univerzumban csak körítés a sci-fi környezet. Itt a mágia jelenléte a fő világformáló erő. Asimov a robotokat tette középpontba, illetve azok hatását a társadalomra, technológiára, én pedig a varázslatot.
3. Ha nekiduráltam volna magam (de nem tettem nagyon a fenti okokból), és a mai technológiától nagyban eltérő, hard sci-fisebb technikát dolgoztam volna ki, akkor mit adhatnék egy olyan történet környezetéül, ami mondjuk 300 évvel Samuel Baldwin után játszódik? Mivel határozott terveim vannak legalább egy ilyen történetre, ezért inkább ott szeretném ezeket a patronokat elpuffogtatni.
Majd idővel szeretnék egy szószedetet is írni erre a blogra, ahol hiánypótlásként és az érdeklődöknek pár kütyü működését részletesebben is kifejteném.
Végül még néhány megállapítás...
😇 Nem szeretnék zsákbamacskát árulni: már nagyon korán leszögeztem, hogy a Baldwin-univerzumba publikált történetekben nem lesz más intelligens faj az emberen kívül. Szóval aki arra számít, hogy Samuel egyszer majd űr-orkokba, zergekbe, protossokba, vukikba vagy más hasonló idegen civilizációba botlik, nagyot fog csalódni!
👽 Aha, persze... Még saját magamnak sem kalapáltam elég mélyre azokat a bizonyos szegeket. Nyilvánvalóan gondolkoztam már más intelligens létformákról, és arról is, hogy hogyan lehetne ezeket lassan bevezetni...
Végül az idegen civilizációval kapcsolatos terveimet félretettem, prioritásban hátra soroltam, a közeljövőben ne számítsatok a Baldwin-univerzumban ilyesmire... Ennek csupán két oka van:
1. Jelenleg nem írásból élek, talán csak a legfontosabb történetekre lesz elég időm.
2. Egyáltalán nem biztos, hogy jó ötlet idegen civilizációkkal "elrontani" az eddigi munkámat.
A Baldwin-univerzumnak tehát ezek az alapjai, így keletkezett.
Az egyes államokról, társadalomról, kultúráról, gazdaságról és történelemről külön oldalakon írok majd, mert - mint ahogy talán sejted - ezeket is részletesen kidolgoztam a hosszú évek alatt, sok-sok oldalnyi jegyzet áll rendelkezésre, amelyeket nagyjából összerendezve szívesen megosztok a kedves olvasókkal.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése